A rendszeres televíziózás rajtja
1957 tavaszán a magyar televíziózás „hivatalos” indulásának egyik jelképes pontja a május 1-jei közvetítés.
A TV Híradó a magyar közélet egyik „napi rituáléja” lett: a korai kísérleti adásoktól a rendszeres sugárzásig, a filmről videóra váltásig, majd a kereskedelmi verseny és a 24/7 hírcsatornás korszakig.
Főbb mérföldkövek – a kezdetektől a modern hírcsatornás korszakig.
1957 tavaszán a magyar televíziózás „hivatalos” indulásának egyik jelképes pontja a május 1-jei közvetítés.
A korai beszámolók szerint 1957. július 2-án a nézők már a Magyar Televízió saját Híradó-műsorával is találkozhattak.
A gyártásban fokozatosan erősödik a videó, a könnyebb hordozható eszközök és a dinamikusabb vágás. A híradó „nyelve” is modernizálódik.
A NAVA külön gyűjteménye szerint 1988 és 2005 között több százezer híradó-bejátszás keletkezett, amelyek jelentős része ma kutatható / böngészhető.
Az országos kereskedelmi csatornák megjelenése új tempót, új műfaji arányokat és új vizuális nyelvet hozott a hírműsorokba (pl. TV2 és a Tények indulása).
2015-ben az M1 átalakításával a hírműsorok új stúdió- és grafikai arculattal jelentkeztek.
Kattints bármelyik képre a nagyításhoz. (A képaláírásban forrás + licenc/gyűjtemény.)
Rövid tematikus összefoglaló – technika, szerkesztés, archívum.
A híradó fejlődését erősen meghatározta a kamera–hang–vágás eszközkészlete: a külső közvetítőkocsi, a filmről videóra váltás, majd a digitális utómunka és az online terjesztés.
A híradó nem csak információ: forma is. A képi nyelv, a narráció, a ritmus, a grafika és a műsorvezetői szerep korszakonként mást jelentett.
A híradó történetét ma nagyrészt archív felvételekből lehet újraértelmezni – kulcs a metaadat, leirat, visszakereshetőség.
A híradó egyre inkább folyamatos hírfolyam része: gyors frissítések, élő helyszínek, hangsúlyos grafika, és a műsorok egymásba kapcsolódó blokkjai.